Rózsaszín: Ekkor még nem sejtettem semmit se... Csípős: Ha lehetett, akkor inkább elkerültem a csípős ételeket. Hideg: A hotelben végig a hideg évszakra szánt ruháimat hordtam..., de még úgy is fáztam.

 

2 Nap: 2016.07.07.

Második napom a paradicsomban... Paradicsom? Akkor, ott nem ez volt az első gondolat, ami az eszembe jutott. Csak feküdtem az ágyon. Még öt percért könyörögve magamban. Mindez nem azért volt, mert nem akartam szembe nézni az előttem álló kalanddal, vagy mert nem sikerült kialkudnom magam. Ennél azért sokkal összetettebb volt a dolog.Látott valaki olyat, hogy egy diák az iskola, sőt az érettségi után képes reggeli 5 órakor kipattanó az ágyból, úgy, hogy csak kb. 2 hétnyi nyári szünete volt? Nyomorult egy sors... , de az vigasztal, hogy egy teljes évnyi szünetem lesz. (55555555555555555 [5=haa] ) Bocsi, de ezt nem hagyhattam ki.

Megvártam, amíg a szobatársam felébred, majd elindultam reggelizni. ( A hotelről: 4 csillagos. Kívül, belül gyönyörű. Akkor lesz áram, világítás és légkondi a szobában, ha bedugod a kártyát a helyére. Amikor kihúzod minden kikapcsol. Igen, még a légkondi is. A kilátás nem volt rossz.)

A reggeli után kezdetét vették a programok: Megtanították nekünk a thai etikettet, beszélgettünk a suliról, a higiéniáról, és tanítottak nekünk thai szavakat. Nagy részben a ránk váró dolgokról. Büszke voltam magamra, hogy nagyon sok mindent megértettem, amit angolul mondtak nekünk, és persze meg is tudtam értetni, amikor szükség volt rá. Jó érzés volt, amikor a többiekkel jól el tudtam csevegni. A németeket sokkoltam azzal, hogy beszélek németül. A

3. Napon (2016.07.08.) is ez volt a menetrend.

Azzal a nagy különbséggel, hogy ez volt az utolsó nap, amelyen programjaink voltak. A napot egy igazán nagy, gyönyörű és megható esemény zárta, a Welcome party. Ezt megelőzően kaptunk időt, hogy felkészítsük magunkat a Talent showra...

A party 18 órakor kezdődött, és egy hatalmas bálteremben tartottuk. A termet betöltötte az asztalok és székek kavalkádja, a legvégében pedig egy kisebb színpad terült el. Amikor beléptem a terembe, nagyon finom illatot éreztem. Ennek oka a bálterem melletti folyosón előkészített svédasztalok voltak. Hívogatóan nézett ki az étel, de nem voltam éhes. Izgatott voltam.

Vártam már a pillanatot, amikor találkozok a tanácsadómmal. Rögtön nem találkozhattunk velük, mivel a felkészülés, és átöltözés után elvittek minket egy másik terembe, ahol megvártuk az utolsó cserediákot, egy szerb lányt. Majd beosztottak minket a körzetein szerint. Késében voltunk, ezért futva érkeztünk meg a terembe. Nagyon nem tetszett, hogy nem tudtam megfigyelni a minket fogadó tanácsadók tömegét. A színpad mellett sorakoztunk fel, a tanácsadók a másik oldalon. Fürkésztem a másik tömeget, számolgattam, hogy ki lehet, de nem sikerült kitalálnom. Csak akkor láttam meg, amikor felértem a színpadra.

Nem tudom, látszott-e rajtam, hogy meglepődtem, sőt szinte sokkolt. Egy pillanatra azt hittem, hogy June (egy thai lány, aki a körzetünkben volt cserediák) jön velem szembe. Közelebb érve láttam meg a különbségeket. Olyan 150 cm magas Junenál idősebb. Később bevallotta, hogy 34 éves. Fiatalabbnak hittem. A csoportkép után elvonultunk a helyünkre. Miután leültünk, átadta a nekem szánt ajándékot, én is így tettem. Nagyon izgatott voltam, de próbáltam beszélni vele egy kicsit.

Valami oknál fogva, mindenki azt kérdezte, hogy jól vagyok-e. Egész este. Lement az összes körzet, és következett a Talent show. Mi voltunk a másodikok, a norvégok után.Nemcsak az országunkat kellett bemutatnunk, hanem valamit, amiben igazán jók vagyunk.

Én egyszerűen csak mutatni akartam egy videót, ami Magyarországról szól, de azt mondták, hogy ez kevés. Útitársam kitalálta, hogy az osztrákokkal együtt csináljunk valamit. Sajnos ez nem jött össze. Ezután jött az az ötlet, hogy énekeljünk... Én és az éneklés... Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet, de igent mondtam. Két népdalt énekeltünk volna, de végül módosítottunk az utolsó percben. Nem énekeltünk. Útitársam elmondott pár mondatot Magyarországról, majd meghallgattuk az egyik dalt. Hálát adok, hogy jól beszél angolul.

Az este folyamán sikerült ennem, főleg a szusiból. Többen mondták még az csereévem előtt, hogy a thai ananász isteni, és igazuk volt. Méz édes. Mostantól a kedvenc gyümölcsöm. 

A tanácsadómnak programja volt aznap estére, így korábban távozott. Beszédbe sikerült elegyednem egy német lánnyal és a tanácsadójával. Ezt követően mond beálltunk egy hatalmas körbe, és énekeltünk. Majd a tanárok és önkéntesek körbementek, és megöleltek mindenkit. Az egészet egy a cserediákok tánca zárta. Mindenki a színpadnál táncolt. Egy kisebb diszkóra emlékeztető jelenet volt. Félóra tánc után visszavonultam a szobámba, mivel a füleim nem bírták azt a nagy hangzavart, és persze fáradt is voltam. A tanárok is csak a terem másik végéből figyelték a diákokat.

 

Megosztás a facebookon